4. lecke
Feltételek: if, elif, else
Egy program attól lesz „okos", hogy képes dönteni: ha valami igaz, ezt csinálja, ha nem, azt. Ebben a leckében megtanulod az if, elif és else használatát, az összehasonlító operátorokat, az and, or és not segítségével összetett feltételeket írsz, végül egy input()-tal kombinált gyakorlati példát is megépítesz.
- Az alap if
- Összehasonlító operátorok
- If / else — Ha nem teljesül a feltétel
- If / elif / else — Több lehetséges eset
- Összetett feltételek — and, or, not
- Gyakorlati példa — input()-tal kombinálva
- Olvasási idő: kb. 10 perc (a kódok kipróbálásával több)
- 6 rész · 15 kódpélda
- A végén gyakorló feladatok ellenőrzik a tudásodat

1. Az alap if
Az if egy kérdést tesz fel: "Igaz-e ez a feltétel?" Ha igen, lefut az alatta lévő, beljebb kezdett kódrész.
Fontos: a feltétel után kettőspont ( : ) kell, és az utána következő sor(oka)t behúzva kell írni (4 szóköz vagy 1 tabulátor).
kor = 20
if kor >= 18:
print("Nagykorú vagy.")Mi történik valójában, amikor a Python eléri az if sort? A Python kiértékeli a kettőspont előtti részt (kor >= 18) — ez azt jelenti, hogy kiszámolja, hogy ez a kifejezés igaz vagy hamis (a szakmában ezt "logikai értéknek" vagy "boolean"-nak hívják, True/False néven). Ha az eredmény True, a Python végrehajtja a behúzott blokkot. Ha False, egyszerűen átugorja azt, és folytatja a kód következő, nem-behúzott sorával.
Miért kell a behúzás (indentation), miért nem elég a kettőspont? Ez az egyik legjellegzetesebb dolog a Pythonban más nyelvekhez képest! Sok más nyelv (pl. Java, C++) kapcsos zárójelekkel { } jelöli, hol kezdődik és ér véget egy kódblokk. A Python készítői tudatosan úgy döntöttek, hogy a behúzás maga legyen a blokkhatár-jelző — ez arra kényszeríti a fejlesztőt, hogy a kód vizuálisan is átlátható, jól tagolt legyen, mert enélkül a kód nem is futna le helyesen. Ha elrontod a behúzást (pl. csak 2 szóközt használsz egy helyen, 4-et másutt), a Python IndentationError hibát dob — ez nem "szigorúskodás", hanem annak biztosítása, hogy egyértelmű legyen, pontosan mely sorok tartoznak az if-hez.
2. Összehasonlító operátorok
== egyenlő (Vigyázat: nem ugyanaz, mint az = ) != nem egyenlő > nagyobb < kisebb >= nagyobb vagy egyenlő <= kisebb vagy egyenlő
pontszam = 75
print(pontszam == 75) # True (igaz) print(pontszam > 100) # False (hamis) print(pontszam != 50) # True (igaz, mert 75 nem 50)
Miért kell két egyenlőségjel (==) az összehasonlításhoz, ha az egy már foglalt (=) az értékadásra? Pontosan ezért kell kettő! Emlékezz a 2. leckére: az egyetlen "=" jel foglalt az értékadásra ("tedd bele ezt az értéket ebbe a dobozba"). Ha a Python készítői ugyanazt a jelet használnák összehasonlításra is, a gép nem tudná megkülönböztetni, hogy most éppen egy új értéket akarsz-e adni egy változónak, vagy csak ellenőrizni akarod, hogy egyenlő-e valamivel. A dupla egyenlőségjel (==) egy egyedi, külön jel, amit a Python (és a legtöbb más nyelv) kizárólag összehasonlításra tart fenn — ez elkerüli az összekeverést. Ez egyike a leggyakoribb kezdő hibáknak: ha véletlenül if kor = 18: írsz == helyett, a Python SyntaxError-t dob, mert az if után értékadás nem értelmezhető kifejezésként.
A True és False a Python beépített, speciális értékei — ezek nem szövegek (nincs idézőjelben), hanem egy külön típus (bool, a "boolean" szóból, ami egy 1800-as évekbeli matematikus, George Boole nevéből ered, aki az "igaz/hamis logika" matematikai alapjait lefektette). Azért nem szöveg ("igen"/"nem"), mert a gép szemszögéből ez egy tisztán logikai, kétállapotú érték, amit a memóriában is a lehető legegyszerűbben (gyakorlatilag egyetlen bitként, 0 vagy 1) lehet tárolni és feldolgozni — sokkal hatékonyabb, mintha minden alkalommal szöveget kellene összehasonlítani.
Igen, Pythonban ez az egyik kényelmes különlegesség: if 0 <= x <= 100: pontosan azt jelenti, amit vártál — hogy x 0 és 100 között van. Sok más nyelvben ezt csak x >= 0 and x <= 100 alakban lehet leírni, Python viszont megengedi az összefűzött, olvashatóbb formát is.
3. if / else — Ha nem teljesül a feltétel
Az else azt mondja meg, mi történjen, ha a feltétel hamis.
kor = 15
if kor >= 18:
print("Nagykorú vagy.")
else:
print("Még kiskorú vagy.")Miért kell külön 'else' ág, miért nem elég két külön if? Elméletileg írhatnál két külön if-et is: if kor >= 18: print("Nagykorú vagy.") if kor < 18: print("Még kiskorú vagy.") Ez működne, de van egy fontos, rejtett probléma: a Pythonnak ekkor mindkét feltételt ki kell értékelnie, külön-külön, még akkor is, ha az elsőből már egyértelműen tudjuk a választ. Az else ezzel szemben azt mondja: "ha az előző feltétel nem teljesült, ebben az esetben (és csakis ekkor) csináld ezt" — a Python ilyenkor nem értékeli ki újra a feltételt, csak egyszerűen tudja, hogy "minden más eset" ide tartozik. Ez nemcsak hatékonyabb, hanem logikailag is biztonságosabb: ha véletlenül elrontanál egy feltételt (pl. mindkét if-ben ">" írnál "<" helyett), előfordulhatna, hogy egyik ág sem futna le egy adott esetben — az else-nél ez a hiba nem történhet meg, mert az mindig lefut, ha az if nem teljesült.
4. if / elif / else — Több lehetséges eset
Az elif ("else if" rövidítve) egy újabb feltételt vizsgál, ha az előző hamis volt. Annyi elif-et rakhatunk egymás után, amennyire szükségünk van.
jegy = 4
if jegy == 5:
print("Jeles!")
elif jegy == 4:
print("Jó!")
elif jegy == 3:
print("Közepes.")
elif jegy == 2:
print("Elégséges.")
else:
print("Elégtelen.")Hogyan dönti el a Python, melyik ág fusson le, ha elméletileg több feltétel is igaz lehetne? Ez egy nagyon fontos, gyakran alábecsült részlet: a Python sorban, fentről lefelé vizsgálja a feltételeket, és amint talál egy igazat, azonnal lefuttatja az ahhoz tartozó blokkot, és kihagyja az összes továbbit — még akkor is, ha azok közül esetleg több is igaz lenne. Ez azt jelenti, hogy a sorrend számít! Ha pl. felcserélnéd a feltételeket, és egy általánosabb feltételt (pl. jegy >= 2) tennél előre egy specifikusabb elé (jegy == 5), a specifikusabb soha nem futna le, mert a Python már az elsőnél "megállna", amint igaznak találja.
Újabb Python-verziókban (3.10-től) létezik a match/case szerkezet, ami sok lehetséges érték vizsgálatakor olvashatóbb lehet, mint egy hosszú elif-lánc. A gyakorlatban azonban az if/elif/else a legelterjedtebb és mindenhol működik, így ezzel érdemes kezdeni.
5. Összetett feltételek — and, or, not
and -> mindkét feltételnek igaznak kell lennie or -> elég, ha az egyik feltétel igaz not -> megfordítja az igaz/hamis értéket
kor = 25 van_jogositvany = True
if kor >= 18 and van_jogositvany:
print("Vezethetsz autót.")van_kedvezmeny = False diak = True
if diak or van_kedvezmeny:
print("Jár a kedvezmény.")if not van_kedvezmeny:
print("Nincs kedvezményed, de diákként mégis kaphatsz.")Ez egy érdekes tervezési különbség a Pythonban más nyelvekhez képest! Sok más nyelv (Java, C++, JavaScript) ehelyett jeleket használ: && (és), || (vagy), ! (nem). A Python készítői tudatosan az olvasható, angol szavas formát választották ("readability counts" — az olvashatóság számít — ez a Python egyik alapelve, ami a "Zen of Python" néven ismert filozófiai gyűjteményben is szerepel). A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy egy Python if-sor szinte úgy olvasható, mint egy angol mondat: "ha kor nagyobb vagy egyenlő 18 és van jogosítvány, akkor..."
Mi történik pontosan a háttérben egy 'and' kiértékelésekor? A Python egy okos trükköt (ún. "rövidzár-kiértékelést", short-circuit evaluation) alkalmaz: az and esetén, ha a bal oldali feltétel már hamis, a Python meg sem nézi a jobb oldalit, mert úgyis tudja, hogy az egész kifejezés hamis lesz (hiszen andnál mindkettőnek igaznak kell lennie). Hasonlóan, or esetén, ha a bal oldali már igaz, a jobb oldalit nem is vizsgálja, mert úgyis tudja, az egész igaz lesz. Ez nem csak sebességet spórol, hanem gyakran használt trükk is: pl. if lista and lista[0] == "x": — itt ha a lista üres (hamis értékként viselkedik), a Python meg sem próbálja elérni a lista[0]-t, ami hibát dobna egy üres listánál.
Mert Pythonban minden értéknek van egy beépített 'igazságértéke': az üres lista, üres szöveg, a 0 és a None mind hamisként (falsy) viselkedik egy feltételben, minden más pedig igazként (truthy). Ezért működik az if lista: forma is — pontosan azt kérdezi, hogy a lista nem üres-e.
6. Gyakorlati példa — input()-tal kombinálva
Az input() mindig szöveget ad vissza, ezért ha számként akarjuk használni, át kell alakítani int()-tel (ezt a 3. leckében már érintettük).
kor_szoveg = input("Hány éves vagy? ")
kor_szam = int(kor_szoveg)if kor_szam >= 18:
print("Beléphetsz.")
else:
print("Sajnálom, még nem lehetsz itt.")- Írj egy programot, ami bekéri a felhasználó életkorát, és kiírja: "gyerek" (0-12), "tinédzser" (13-17), vagy "felnőtt" (18+).
- Írj egy programot, ami bekér egy számot, és megmondja, páros-e vagy páratlan. (Segítség: a % operátor adja meg az osztási maradékot — pl. 10 % 2 == 0 ha páros.)
- Kombinálj két feltételt and-nal: kérdezd meg a kort és azt, hogy van-e jegye, és csak akkor engedd be, ha mindkettő teljesül.
- Új gyakorlat: cseréld fel a 4. rész elif-jeinek sorrendjét úgy, hogy a "jegy >= 2" jellegű, általánosabb feltétel kerüljön előre — figyeld meg, hogyan változik (rosszul) a program viselkedése, és gondolkodj el rajta, miért történik ez a fent olvasott magyarázat alapján.