Új lapon nyílik meg

3. lecke

Python alaptípusok: számok és szövegek

4 rész9 kódpélda1 ábra
Miről szól ez a lecke?

A Python másként bánik a számokkal és a szövegekkel: a 42 számmal lehet számolni, a "42" szöveggel nem. Ez a lecke bemutatja az alaptípusokat, megmutatja, miért határozza meg a típus, mit tehetsz egy adattal, és hogyan ellenőrizd a type() függvénnyel. Ez a gépi tanulásban is kulcskérdés: a modellek csak számokkal tudnak dolgozni.

Amit ebben a leckében megtanulsz
  • Számok — nem kell idézőjel
  • Szövegek (stringek) — mindig idézőjelbe kell tenni
  • Miért számít ez? — a típus meghatározza, mit tehetünk az adattal
  • Típus ellenőrzése — type()
  • A logikai érték (bool): True és False
Tudnivalók
  • Olvasási idő: kb. 5 perc (a kódok kipróbálásával több)
  • 4 rész · 8 kódpélda
  • A végén gyakorló feladatok ellenőrzik a tudásodat
Python alaptípusok: egész, tizedes, szöveg, logikai
A négy alaptípus. A legfontosabb különbség: a 42 szám, amivel számolni lehet, de a "42" idézőjelben már szöveg — a Python egészen másképp bánik velük.

1. Számok — nem kell idézőjel

A Python felismeri, hogy ez szám, és tud vele számolni.

PYTHON● ● ●
kor = 27
ar = 19.99
darabszam = 5
PYTHON● ● ●
print("Kor:", kor)
print("Ár:", ar)
print("Darabszám:", darabszam)

Honnan 'tudja' a Python, hogy ez szám? Amikor beírod: kor = 27, a Python a "27" karaktersorozatot látja a kódodban, és megvizsgálja: csupa számjegyből áll-e (esetleg egy tizedesponttal)? Ha igen, automatikusan numerikus típusként tárolja el a memóriában — ami azt jelenti, hogy nem egyszerű "betűsorozatként", hanem egy olyan formátumban, amivel a processzor közvetlenül tud matematikai műveleteket végezni (összeadás, szorzás, stb.). Ez egy másféle tárolási mód a memóriában, mint a szövegé — ezért nem lehet csak úgy összekeverni a kettőt.

SzéljegyzetVan trükk nagy számok olvashatóbbá tételére?

Igen: Python 3.6-tól kezdve alsóvonással tagolhatod a nagy számokat, pl. 1_000_000 pontosan ugyanaz, mint 1000000, csak könnyebben olvasható. Az alsóvonás pusztán vizuális segítség, a Python futtatáskor figyelmen kívül hagyja.

2. Szövegek (stringek) — mindig idézőjelbe kell tenni

Dupla ("") vagy szimpla ('') idézőjel is jó, csak legyen konzisztens.

PYTHON● ● ●
nev = "Norbi"
foglalkozas = "oktató"
uzenet = 'Szia, Python!'
PYTHON● ● ●
print("Név:", nev)
print("Foglalkozás:", foglalkozas)
print("Üzenet:", uzenet)

Miért van két féle idézőjel (' és "), és mindegy melyiket használom? Valóban mindegy, melyiket választod — a Python mindkettőt egyformán "szöveg jelzésnek" érti. Az egyetlen gyakorlati ok, amiért néha az egyiket kell választanod: ha a szövegen belül szeretnél idézőjelet használni. Például: mondat = "Azt mondta: 'szia'" -> ez működik mondat = 'Azt mondta: "szia"' -> ez is működik mondat = "Azt mondta: "szia"" -> ez hibát adna, mert a Python az első két " közé eső részt (Azt mondta: ) értené szövegnek, utána pedig már nem tudná, mit kezdjen a maradék "szia"" résszel! Éppen ezért van két lehetőség — hogy bele tudj ágyazni idézőjelet a szövegbe anélkül, hogy összezavarnád a Pythont.

3. Miért számít ez? — a típus meghatározza, mit tehetünk az adattal

PYTHON● ● ●
kor_szamkent = 27
kor_szovegkent = "27"

Ez működik, mert mindkettő szám:

PYTHON● ● ●
print("Jövőre ennyi leszel:", kor_szamkent + 1)

Ez hibát dobna, ha kikommenteznéd, mert szöveget és számot nem lehet közvetlenül összeadni: print(kor_szovegkent + 1) # TypeError!

Miért pont hibát dob, miért nem próbálja meg 'kitalálni', mit szeretnék? Ez egy tudatos tervezési döntés volt a Python fejlesztőitől, amit "erős típusosságnak" hívnak. Néhány más nyelv (pl. a JavaScript) megpróbálná kitalálni, mit szeretnél — pl. automatikusan átalakítaná a "27"-et számmá, vagy fordítva, a 27-et szöveggé, hogy összeadhassa őket. Ez viszont sokszor véletlen, észrevétlen hibákhoz vezet — elképzelhető, hogy egy programodban egy szám "véletlenül" szövegként landolt (pl. mert egy input()-ból jött, amit elfelejtettél átalakítani), és a program csendben, hibajelzés nélkül rossz eredményt adna. A Python inkább azonnal szól, ha ilyen keveredést észlel, hogy te vedd észre és javítsd — ez hosszú távon kevesebb, nehezebben megtalálható hibához vezet.

Ha szöveges számot mégis számként akarunk használni, át kell alakítani (erről majd a következő leckében):

PYTHON● ● ●
kor_atalakitva = int(kor_szovegkent)
print("Átalakítva:", kor_atalakitva + 1)

Mit csinál pontosan az int()? Az int() egy függvény, ami megvizsgálja a bemenetét (jelen esetben a "27" szöveget), és ha az csak számjegyeket tartalmaz, létrehoz egy új, numerikus típusú változatot ugyanabból az értékből — tehát nem "átvarázsolja" a meglévő szöveget, hanem egy teljesen új adatot hoz létre, amit aztán elmenthetsz egy új változóba (mint fent a kor_atalakitva). Ha olyat adnál neki, ami nem számjegy (pl. int("huszonhét")), az szintén hibát dobna, mert nem tudja értelmesen "számmá alakítani" azt.

SzéljegyzetMiért adhat a tizedes számokkal (float) végzett számolás furcsa eredményt?

Mert a számítógép a tizedestörteket kettes számrendszerben, véges pontossággal tárolja, ezért pl. 0.1 + 0.2 nem pontosan 0.3-at ad, hanem 0.30000000000000004-et. Ez nem Python-hiba, szinte minden programozási nyelvben így van — pénzügyi számításoknál emiatt érdemes kerekítéssel vagy más típussal dolgozni.

4. Típus ellenőrzése — type()

Bármikor megnézhetjük, milyen típusú egy érték.

PYTHON● ● ●
print(type(kor))            # <class 'int'>    -> egész szám
print(type(ar))             # <class 'float'>  -> tizedes szám
print(type(nev))            # <class 'str'>    -> szöveg
print(type(kor_szovegkent)) # <class 'str'>    -> ez is szöveg, mert idézőjelben van!

A negyedik alaptípus: a logikai érték (bool)

A bool típus csak két értéket vehet fel: True (igaz) vagy False (hamis) — nagy kezdőbetűvel és idézőjel nélkül. Leggyakrabban egy összehasonlítás eredményeként jön létre, és a 4. leckében (feltételek) erre épül minden döntés.

PYTHON● ● ●
felnott = True
van_jogositvany = False
print(type(felnott))   # <class 'bool'>
print(18 >= 18)        # True  -> egy összehasonlítás eredménye mindig bool
print(True + True)     # 2     -> számolásnál a True 1-et, a False 0-t ér

A gépi tanulásban is gyakran találkozol vele: egy spamszűrő végső döntése („spam-e?") valójában egy igaz/hamis érték (21. lecke), a PyTorch pedig requires_grad=True beállítással jelzi, hogy egy tenzor szerepel-e a tanításban (13. lecke).

SzéljegyzetMiért pont 'int', 'float', 'str' ezek a nevek?

Ezek rövidítések angol szavakból, amiket a Python (és szinte minden programozási nyelv) készítői választottak: int = "integer" -> egész szám (nincs tizedesjegye) float = "floating point number" -> lebegőpontos szám (ez a hivatalos matematikai/informatikai neve a tizedestört-számok számítógépes tárolási módjának) str = "string" -> szó szerint "fűzér" vagy "lánc", mert egy szöveg valójában egymás után fűzött karakterek (betűk) sorozata a memóriában. Ezek a nevek nem "Python-specifikusak" — ugyanezeket (vagy nagyon hasonlót) fogod látni C, Java, JavaScript és szinte minden más nyelvben is, mert ezek évtizedek óta elterjedt, közös informatikai fogalmak.

SzéljegyzetVan felső határa annak, mekkora egész szám (int) fér el Pythonban?

Gyakorlatilag nincs: sok más nyelvben (pl. régebbi C/Java) egy egész szám mérete fixen korlátozott, Pythonban viszont az int automatikusan annyi memóriát foglal, amennyi a tárolásához kell — akár több száz jegyű számokkal is simán tudsz számolni.

Gyakorlás
  1. Hozz létre egy változót a saját nevedből (string).
  2. Hozz létre egy változót a saját korodból (int).
  3. Írasd ki type() segítségével mindkettő típusát.
  4. Mi történik, ha a korodat idézőjelbe teszed, és megpróbálod hozzáadni az 1-et? Próbáld ki, és nézd meg a hibaüzenetet!
  5. Új gyakorlat: próbáld ki a float(kor_szovegkent) hívást is (nem csak int()-et) — mi a különbség az eredményben? (Segítség: nézd meg a kiírt érték formátumát figyelmesen.)