3. lecke
Python alaptípusok: számok és szövegek
A Python másként bánik a számokkal és a szövegekkel: a 42 számmal lehet számolni, a "42" szöveggel nem. Ez a lecke bemutatja az alaptípusokat, megmutatja, miért határozza meg a típus, mit tehetsz egy adattal, és hogyan ellenőrizd a type() függvénnyel. Ez a gépi tanulásban is kulcskérdés: a modellek csak számokkal tudnak dolgozni.
- Számok — nem kell idézőjel
- Szövegek (stringek) — mindig idézőjelbe kell tenni
- Miért számít ez? — a típus meghatározza, mit tehetünk az adattal
- Típus ellenőrzése — type()
- A logikai érték (bool): True és False
- Olvasási idő: kb. 5 perc (a kódok kipróbálásával több)
- 4 rész · 8 kódpélda
- A végén gyakorló feladatok ellenőrzik a tudásodat

1. Számok — nem kell idézőjel
A Python felismeri, hogy ez szám, és tud vele számolni.
kor = 27 ar = 19.99 darabszam = 5
print("Kor:", kor)
print("Ár:", ar)
print("Darabszám:", darabszam)Honnan 'tudja' a Python, hogy ez szám? Amikor beírod: kor = 27, a Python a "27" karaktersorozatot látja a kódodban, és megvizsgálja: csupa számjegyből áll-e (esetleg egy tizedesponttal)? Ha igen, automatikusan numerikus típusként tárolja el a memóriában — ami azt jelenti, hogy nem egyszerű "betűsorozatként", hanem egy olyan formátumban, amivel a processzor közvetlenül tud matematikai műveleteket végezni (összeadás, szorzás, stb.). Ez egy másféle tárolási mód a memóriában, mint a szövegé — ezért nem lehet csak úgy összekeverni a kettőt.
Igen: Python 3.6-tól kezdve alsóvonással tagolhatod a nagy számokat, pl. 1_000_000 pontosan ugyanaz, mint 1000000, csak könnyebben olvasható. Az alsóvonás pusztán vizuális segítség, a Python futtatáskor figyelmen kívül hagyja.
2. Szövegek (stringek) — mindig idézőjelbe kell tenni
Dupla ("") vagy szimpla ('') idézőjel is jó, csak legyen konzisztens.
nev = "Norbi" foglalkozas = "oktató" uzenet = 'Szia, Python!'
print("Név:", nev)
print("Foglalkozás:", foglalkozas)
print("Üzenet:", uzenet)Miért van két féle idézőjel (' és "), és mindegy melyiket használom? Valóban mindegy, melyiket választod — a Python mindkettőt egyformán "szöveg jelzésnek" érti. Az egyetlen gyakorlati ok, amiért néha az egyiket kell választanod: ha a szövegen belül szeretnél idézőjelet használni. Például: mondat = "Azt mondta: 'szia'" -> ez működik mondat = 'Azt mondta: "szia"' -> ez is működik mondat = "Azt mondta: "szia"" -> ez hibát adna, mert a Python az első két " közé eső részt (Azt mondta: ) értené szövegnek, utána pedig már nem tudná, mit kezdjen a maradék "szia"" résszel! Éppen ezért van két lehetőség — hogy bele tudj ágyazni idézőjelet a szövegbe anélkül, hogy összezavarnád a Pythont.
3. Miért számít ez? — a típus meghatározza, mit tehetünk az adattal
kor_szamkent = 27 kor_szovegkent = "27"
Ez működik, mert mindkettő szám:
print("Jövőre ennyi leszel:", kor_szamkent + 1)Ez hibát dobna, ha kikommenteznéd, mert szöveget és számot nem lehet közvetlenül összeadni: print(kor_szovegkent + 1) # TypeError!
Miért pont hibát dob, miért nem próbálja meg 'kitalálni', mit szeretnék? Ez egy tudatos tervezési döntés volt a Python fejlesztőitől, amit "erős típusosságnak" hívnak. Néhány más nyelv (pl. a JavaScript) megpróbálná kitalálni, mit szeretnél — pl. automatikusan átalakítaná a "27"-et számmá, vagy fordítva, a 27-et szöveggé, hogy összeadhassa őket. Ez viszont sokszor véletlen, észrevétlen hibákhoz vezet — elképzelhető, hogy egy programodban egy szám "véletlenül" szövegként landolt (pl. mert egy input()-ból jött, amit elfelejtettél átalakítani), és a program csendben, hibajelzés nélkül rossz eredményt adna. A Python inkább azonnal szól, ha ilyen keveredést észlel, hogy te vedd észre és javítsd — ez hosszú távon kevesebb, nehezebben megtalálható hibához vezet.
Ha szöveges számot mégis számként akarunk használni, át kell alakítani (erről majd a következő leckében):
kor_atalakitva = int(kor_szovegkent)
print("Átalakítva:", kor_atalakitva + 1)Mit csinál pontosan az int()? Az int() egy függvény, ami megvizsgálja a bemenetét (jelen esetben a "27" szöveget), és ha az csak számjegyeket tartalmaz, létrehoz egy új, numerikus típusú változatot ugyanabból az értékből — tehát nem "átvarázsolja" a meglévő szöveget, hanem egy teljesen új adatot hoz létre, amit aztán elmenthetsz egy új változóba (mint fent a kor_atalakitva). Ha olyat adnál neki, ami nem számjegy (pl. int("huszonhét")), az szintén hibát dobna, mert nem tudja értelmesen "számmá alakítani" azt.
Mert a számítógép a tizedestörteket kettes számrendszerben, véges pontossággal tárolja, ezért pl. 0.1 + 0.2 nem pontosan 0.3-at ad, hanem 0.30000000000000004-et. Ez nem Python-hiba, szinte minden programozási nyelvben így van — pénzügyi számításoknál emiatt érdemes kerekítéssel vagy más típussal dolgozni.
4. Típus ellenőrzése — type()
Bármikor megnézhetjük, milyen típusú egy érték.
print(type(kor)) # <class 'int'> -> egész szám print(type(ar)) # <class 'float'> -> tizedes szám print(type(nev)) # <class 'str'> -> szöveg print(type(kor_szovegkent)) # <class 'str'> -> ez is szöveg, mert idézőjelben van!
A negyedik alaptípus: a logikai érték (bool)
A bool típus csak két értéket vehet fel: True (igaz) vagy False (hamis) — nagy kezdőbetűvel és idézőjel nélkül. Leggyakrabban egy összehasonlítás eredményeként jön létre, és a 4. leckében (feltételek) erre épül minden döntés.
felnott = True van_jogositvany = False print(type(felnott)) # <class 'bool'> print(18 >= 18) # True -> egy összehasonlítás eredménye mindig bool print(True + True) # 2 -> számolásnál a True 1-et, a False 0-t ér
A gépi tanulásban is gyakran találkozol vele: egy spamszűrő végső döntése („spam-e?") valójában egy igaz/hamis érték (21. lecke), a PyTorch pedig requires_grad=True beállítással jelzi, hogy egy tenzor szerepel-e a tanításban (13. lecke).
Ezek rövidítések angol szavakból, amiket a Python (és szinte minden programozási nyelv) készítői választottak: int = "integer" -> egész szám (nincs tizedesjegye) float = "floating point number" -> lebegőpontos szám (ez a hivatalos matematikai/informatikai neve a tizedestört-számok számítógépes tárolási módjának) str = "string" -> szó szerint "fűzér" vagy "lánc", mert egy szöveg valójában egymás után fűzött karakterek (betűk) sorozata a memóriában. Ezek a nevek nem "Python-specifikusak" — ugyanezeket (vagy nagyon hasonlót) fogod látni C, Java, JavaScript és szinte minden más nyelvben is, mert ezek évtizedek óta elterjedt, közös informatikai fogalmak.
Gyakorlatilag nincs: sok más nyelvben (pl. régebbi C/Java) egy egész szám mérete fixen korlátozott, Pythonban viszont az int automatikusan annyi memóriát foglal, amennyi a tárolásához kell — akár több száz jegyű számokkal is simán tudsz számolni.
- Hozz létre egy változót a saját nevedből (string).
- Hozz létre egy változót a saját korodból (int).
- Írasd ki type() segítségével mindkettő típusát.
- Mi történik, ha a korodat idézőjelbe teszed, és megpróbálod hozzáadni az 1-et? Próbáld ki, és nézd meg a hibaüzenetet!
- Új gyakorlat: próbáld ki a float(kor_szovegkent) hívást is (nem csak int()-et) — mi a különbség az eredményben? (Segítség: nézd meg a kiírt érték formátumát figyelmesen.)