2. lecke
Változók: hogyan tárolj adatokat
Minden program adatokkal dolgozik, és ezeket valahol tárolni kell — erre valók a változók. Ebben a leckében megtanulod, hogyan hozz létre változót, hogyan használd és módosítsd az értékét, hogyan kérj be adatot a felhasználótól az input() paranccsal, és milyen szabályok szerint nevezheted el a változóidat.
- Mi az a változó?
- Változók együtt használata a print()-tel
- Változó értékének módosítása
- Adatbekérés a felhasználótól — input()
- Névadási szabályok változókhoz
- Olvasási idő: kb. 5 perc (a kódok kipróbálásával több)
- 5 rész · 8 kódpélda
- A végén gyakorló feladatok ellenőrzik a tudásodat

1. Mi az a változó?
A változó egy "doboz", amiben egy értéket tárolunk, és egy néven keresztül bármikor elő tudjuk venni.
Szintaxis: nev = ertek
nev = "Norbi" varos = "Veszprém"
print(nev) print(varos)
Mi történik valójában a memóriában? Amikor leírod: nev = "Norbi", a Python valójában két dolgot csinál: (1) lefoglal egy helyet a számítógép memóriájában, ahova beírja a "Norbi" szöveget, majd (2) a "nev" név egy címkét kap, ami erre a memóriahelyre mutat. Ez olyan, mint amikor egy dobozra felírsz egy címkét ("nev"), és a dobozba beteszed a tartalmat ("Norbi") — amikor később leírod: print(nev), a Python megnézi a címkét, megtalálja a dobozt, és kiveszi belőle a tartalmat.
Miért pont az egyenlőségjel (=) jelenti az értékadást, miért nem inkább a matematikai egyenlőséget? Ez sokakat zavarba ejt kezdéskor, mert matekban a "=" azt jelenti: "a bal és jobb oldal egyenlő". Programozásban viszont a "=" azt jelenti: "vedd a jobb oldalon lévő értéket, és tedd bele a bal oldali dobozba." Ez egy irányított művelet, nem kölcsönös egyenlőség — ezért van az, hogy pl. ez a sor teljesen érvényes Pythonban: pontszam = pontszam + 1 Ez matematikailag képtelenségnek tűnne (hogy lehetne valami egyenlő önmaga + 1-gyel?), de programozásban teljesen logikus: "vedd ki a dobozból a jelenlegi értéket, adj hozzá 1-et, majd tedd vissza ugyanabba a dobozba." A pontos matematikai egyenlőség vizsgálatára a Pythonban külön jel van: == (két egyenlőségjel), amit a 4. leckében fogunk használni feltételeknél.
Nem, ez Pythonban dinamikus: ugyanaz a változó előbb tárolhat egy számot, később akár egy szöveget is (pl. x = 5, majd később x = "szia") — a név nincs előre egy típushoz kötve. Sok más nyelvben (pl. Java, C++) ez nem így van: ott előre meg kell mondani a változó típusát, és az onnantól nem változhat.
2. Változók együtt használata a print()-tel
Vesszővel elválasztva több dolgot is kiírathatunk egyszerre. A print() automatikusan szóközt tesz közéjük.
print("A nevem:", nev)
print(nev, "ebből a városból való:", varos)Miért kell vessző, és miért tesz automatikusan szóközt? A print() függvény (emlékezz az 1. leckéből) több bemenetet is elfogadhat egyszerre, vesszővel elválasztva — ez olyan, mintha egy pincérnek egyszerre több ételt sorolnál fel egy rendelésben. A print() belső, beépített logikája úgy van megírva, hogy minden egyes elem közé automatikusan betesz egy szóközt, hogy olvasható legyen a kimenet — ez egy tervezési döntés volt a Python készítőitől, nem "természettörvény". Ha nem szeretnéd a szóközt, a print()-nek van egy külön "sep" (separator = elválasztó) paramétere, amivel ezt felül lehet írni, pl.: print("a", "b", sep="-") kiírná: a-b
Igen, ma már gyakran úgynevezett f-stringet használnak erre: print(f"A nevem: {nev}") — ez olvashatóbb, ha sok változót kell egy mondatba fűzni. A vesszős forma viszont egyszerű esetekben pont ennyire jó és gyakori.
3. Változó értékének módosítása
Egy változó értéke bármikor felülírható.
pontszam = 10
print("Pontszám:", pontszam)pontszam = 20
print("Pontszám módosítva:", pontszam)Amikor a "pontszam" címke új értéket (20) kap, a Python nem módosítja a régi memóriahelyet — hanem a "pontszam" címkét egyszerűen átirányítja egy új memóriahelyre, ahol a 20-as szám van. A régi hely (ahol a 10-es volt) "gazdátlanná" válik, és a Python egy beépített takarító mechanizmusa (garbage collector = szemétgyűjtő) idővel automatikusan felszabadítja azt a helyet, hogy újra felhasználható legyen. Ezzel neked soha nem kell foglalkoznod — a Python ezt automatikusan, láthatatlanul intézi.
4. Adatbekérés a felhasználótól — input()
Az input() megállítja a programot, megvár egy begépelt választ, és azt egy változóba menti. Fontos: az input() mindig szövegként (str) adja vissza az eredményt, akkor is, ha számot gépelünk be!
felhasznalo_neve = input("Mi a neved? ")
print("Szia,", felhasznalo_neve, "!")Miért áll meg a program, és honnan tudja a gép, hogy várnia kell? Az input() egy olyan függvény, aminek a belső működése tudatosan úgy van megírva, hogy amikor a program eljut eddig a sorig, "elalszik", és megvárja, amíg a billentyűzet felől érkezik egy Enter leütés. Ez egy klasszikus programozási minta, amit "blokkoló várakozásnak" hívnak — a program szó szerint nem lép tovább a következő sorra, amíg ez a feltétel (Enter megnyomása) nem teljesül.
Miért ad vissza mindig szöveget, még ha számot gépelek is be? Ez azért van, mert a billentyűzetről érkező adat mindig karaktersorozatként (betűk egymás után) érkezik a gépbe — a gép a beütött "2", "7" gombnyomásokat karakterekként kapja meg, nem "tudja" eleve, hogy ez most egy szám akar lenni, vagy csak véletlenül két számjegyet írtál be, amit szövegként kellene kezelni (pl. egy telefonszám vagy irányítószám esetén ez pont hasznos is!). Ezért a Python "biztonságból" mindig szövegként adja vissza, és neked kell eldöntened és jeleznie (a 3. leckében tanult int() vagy float() függvénnyel), ha valójában számként szeretnéd használni.
5. Névadási szabályok változókhoz
- Csak betűvel vagy aláhúzással kezdődhet (nem számmal)
- Nem tartalmazhat szóközt (helyette: aláhúzás _)
- Kis- és nagybetű számít (nev és nev két külön változó)
- Érdemes beszédes, magyar vagy angol neveket adni
felhasznalo_kora = 27 # jó név
27kor = "hiba" # Rossz: számmal kezdődik
felhasznalo_kora_2 = 30 # jó, ha kell egy második változat
Ez nem önkényes megszorítás, hanem technikai szükségszerűség: amikor a Python beolvassa a kódodat, "szavakra" (tokenekre) bontja azt szóközök és bizonyos jelek mentén. Ha megengedné a szóközt egy változónévben (pl. "felhasznalo kora"), a Python nem tudná eldönteni, hogy ez egy változónév két szóval, vagy két külön dolog (pl. egy változó és utána egy másik utasítás). Az aláhúzás (_) pont azért terjedt el megoldásként, mert nem ütközik ezzel a "szóköz-alapú" felbontással, mégis olvashatóvá teszi a hosszabb neveket.
Az sem véletlen, hogy nem kezdődhet számmal: ha megengedné a Python, akkor "27kor" összetéveszthető lenne a 27-es számmal, amihez utána valami "kor" nevű szöveget fűznél — a Python nem tudná biztosan eldönteni, mit is akarsz valójában.
A kis- és nagybetű megkülönböztetése (nev != Nev) pedig egyszerűen abból fakad, hogy a számítógép a betűket is számkódokként (ún. ASCII/unicode kód) tárolja a háttérben, és a kis "n" és a nagy "N" egyszerűen két különböző számkód — a gép szemszögéből ugyanolyan különbözőek, mint mondjuk az "a" és a "b" betű.
Igen: Pythonban a bevett szokás a "snake_case" — csupa kisbetű, szavak között aláhúzással (pl. felhasznalo_neve), szemben pl. a JavaScript-es "camelCase"-szel (felhasznaloNeve). Nem szigorú szabály, csak konvenció, de a legtöbb Python-kód ezt követi.
- Hozz létre egy változót a kedvenc városoddal.
- Kérdezd meg input()-tal a felhasználó kedvenc számát, és írasd ki egy szöveges mondatba ágyazva.
- Hozz létre két változót, majd írasd ki mindkettőt egy print() hívásban, vesszővel elválasztva.
- Új gyakorlat: próbálj meg létrehozni egy változót, aminek a neve számmal kezdődik (pl. 1valtozo = 5). Nézd meg pontosan, milyen hibaüzenetet kapsz — ez segít megérteni, hogyan "olvassa" a Python a kódodat.